2019

Uh, hát vannak terveim erre az évre. Úgy döntöttem nekiesek a háznak. A Cicát felvették az iskolába, amit szerettünk volna, ami azt jelenti, hogy egy-két éven belül költözni fogunk(már, ha találunk ennél jobb lakást). Én anno megfogadtam, hogy még egyszer ennyi szemetet nem költöztetek. Végül is haladtam is, meg nem is. Az év első felére…

eltűntem, de visszajöttem

Most megint jó sok időre kimaradt a blogolás, pedig lenne miről írni, csak kedv, meg energia nincs mindig. A tél vége megviselt, úgy éreztem mindent kiszívott belőlem. A gyerekek is elég sokat voltak betegek, aztán persze én is behúztam egy több napos magas lázat. A hülye köhögős betegség következtében most bizonytalan időre fel kell függesztenem…

2018

2018 érdekes lesz. Egy óvodai, egy iskolai felvételi, és remélhetőleg azoknak a dolgoknak a beérése, amit 2017-ben elkezdtünk. Kezdődjön valami jó.

új élet

Rég jártam erre. Most viszont kedvem támadt írni, annyi minden változik. Februárban elköltöztünk egy társasházba, aminek saját kertje van. Gyakorlatilag érintetlen terület. Miután kibuliztuk, hogy a gyerekeknek lehessen trambulinja, nekiálltam rendezni a terepet. Szörnyen élvezem :) Bár nagyjából az általános iskolában végig kertész akartam lenni, de ez úgy látszik megmaradt. Örökbefogadtam úgy 70 négyzetmétert. Kár,…

Ezt itt most el….

Született egy nagyon cukiságos kicsi fiunk. Két hónapos már. Írhatnék munkáról, hülye, nem fizető megrendelőkről, otthonszülésről, szoptatásról, hordozásról, tesóféltékenységről, bölcsődéről, fejlesztésről, beszédfejlődésről, orvosi vizsgálatok tömkelegéről, változásról, túlélésről, és kánikuláról. De nem írok, mert nincs időm. És, ha őszinte akarok lenni, mostanában nem is lesz. Nem zárok be és nem búcsúzom. Ez itt az én játszóterem,…

Mimóza nevel(ődik)

Bevallom őszintén, hogy amikor elkezdtem ezt a blogot, azt hittem cuki lábujjacskákról és gyerekszájról, és lila ködről meg röpködő szívecskékről fogok írni (Na jó, azért nem voltam ebben teljesen biztos én sem ;)). Azóta azt hiszem a legtöbbet én "nevelődtem". Sok szempontból úgy érzem felnőttem, és rengeteget tanultam az elmúlt két évben. Magamról is. Más…

Úton a nyugalom felé…

Az kezdeti „nem tudunk semmit semmiről és állandóan orvoshoz járunk” napok mostanra sokat finomodtak. Van a heti kettő fejlesztés, a fix Ringató és a diéta. Ez már egész jó ahhoz képest, hogy volt olyan hét nyáron, nem is egy, hogy háromszor jártunk orvosnál, jártunk Kaposváron, és Budapesten fel, s alá. Most egy ideig nem kell…

Ha már írtam apa szerepéről a családunkban, itt egy újabb elgondolkodtató írás. Kezd érdekelni komolyabban ez a blog ;)

Új év

Nem siettem el. Az elmúlt évünk nem volt valami felemelő. Az előtte levő meg még annyira sem. Most viszont szuper kedvvel indulok neki: változások vannak a levegőben, ráadásul olyan, amilyeneket szeretek. Majd írok még ezekről, de most épp el vagyok ájulva a gyerekemtől: felismeri a D betűt <3

Jó tudni

hogy indultam a goldenblogon. Akkor kedves internetező gyerekek*, ünnepeljük meg, hogy nem lettem utolsó :D Köszönöm mindenkinek aki szavazott :D   *ahogy szuperapu mondaná ;)